„Az egész mese erről szól. Ha nem tudsz megszabadulni a bútól, akkor baj van.” – spoilergyanús összefoglaló hangzik el Gidófalvi Imola és Mag Eszter páros játéka közben. A rendező mögött ülő író feszülten figyeli a formálódó jelenetet.
Menjünk vissza és összerakjuk újra! – javasolja a rendező és a két színész mozgatta báb – a Lány, kinek a lába fázik – ugrik egyet.
Inkább egy légies, elegáns három méteres ugrással gyere! – És a művészek a figurát egy légies, háromméteres ugrásra késztetik.
A következő jelenetben a kis Bajcipelő odabújik a lányhoz, kinek a lába fázik. Ez kicsit sok! – jelzi Perényi Balázs, és a figura arrébb ül.
A következő jelenetnél a mozgás újfent túlzónak ítéltetik: Valahogy úgy kellene, hogy inkább a mondatokra figyeljünk, ne vonja el a figyelmet szövegtől.
Az aprólékos tervezést követően a társulat vált: szövegösszeolvasás, értelmezés szakítja meg a bábok életre keltését.
A papundekli szónál megáll a társulat. A rendező plasztikus kérést tolmácsol: úgy kell kimondani ezt a szót, mint egy fradistának az Újpest nevét. Blogíró nem érzékel tanácstalanságot, így arra a következtetésre jut, hogy ez egy sportkedvelő vagy legalábbis a Fradi-UTE rivalizálást ismerő, de minimum a futballban jártas csapat.
És még mindig az említett szónál maradva hangzik el a kérdés: Tudjátok, mi az a papundekli? Megvan, mit jelent?
A válaszok megoszlanak, de tisztázódik, hogy a karton manapság kevesebbet használt szinonimája. Mi a gyenge minőségű cipő jelzőjeként használjuk- teszi hozzá Mag Eszter. Hogy miért van ekkora jelentősége egy kartonnak? Blogíró olcsó fordulattal tudja a kérdést feloldani: jöjjön el a kedves olvasó vasárnap 3 órakor a darab bemutatójára, és fény derül a válaszra.
Varga Tamás írása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése