http://napsugarbab.hu/category/iv-babos-dramairo/
2017. március 31., péntek
Véget ért a játék
A Békéscsabai Napsugár Bábszínház és idén a Bóbita Bábszínház társrendezésében szervezett megmérettetésen három író (Sebők Bori, Tóth Réka Ágnes, Pozsgai Zsolt), három rendező (Szenteczki Zita, Szilágyi Bálint, Varsányi Péter) és természetesen három csapat „játszott” együtt (Békéscsabai Napsugár Bábszínház, Bóbita Bábszínház, Vojtina Bábszínház, Békéscsabai Jókai Színház).
Vasárnap délután megszülettek az eredmények is. 12 óra írás és 46 próbaóra után három fantasztikus előadást láthatott a Sík Ferenc Kamaratermet megtöltő közönség. A szakmai zsűri (Elek Tibor – irodalomtörténész, kritikus, a Bárka főszerkesztője; Zalán Tibor – József Attila díjas magyar költő, író, dramaturg, pedagógus, egyetemi tanár; Jászay Tamás – kritikus; Gimesi Dóra – a Budapest Bábszínház dramaturgja; Gabril Cadariu – a marosváráshelyi Ariel Bábszínház igazgatója), valamint a publikum döntött a legjobbakról.
A legjobb dráma díját Tóth Réka Ágnes nyerte Oázis című darabjával.
A legjobb rendező díját Szilágyi Bálint nyerte, aki Sebők Bori Csatornajárás című művét vitte színre.
A legjobb színész díját Kalocsányi Gábor, a pécsi Bóbita Bábszínház művésze nyerte.
A legjobb színésznő díját Fekete Gréta, a debreceni Vojtina Bábszínház művésze nyerte.
A legváltozatosabb karakter díját Balázs Csongor, a Békéscsabai Napsugár Bábszínház művésze nyerte.
A legjobb előadás díját Szenteczki Zita rendezésében, Pozsgai Zsolt: A víz elrablása, avagy Lina és a Nagyhatalmú Karbantartó esete című darabja, illetve az azt színre vivő csapat (Czumbil Örs (Napsugár Bábszínház), Baditz Dávid (Vojtina Bábszínház), Fekete Gréta (Vojtina Bábszínház), Vadon Judit (Bóbita Bábszínház), Barkó Réka (Vojtina Bábszínház) nyerte.
A csapata duplázott, a közönség véleménye megegyezett a zsűriével.
Érdekessége, hogy a délután során 5 bábszínházigazgató (Pécs, Kecskemét, Debrecen, Marosvásárhely , Békéscsaba) is részt vett a bemutatókon.
Érdekes időutazás – perceken belül
I. csapat – KÉSZ!
Remélem, a kedves olvasó elnézi az óraátállítás felütés elhagyását. A csapból is ez folyik, és nem a víz, amelyet Tóth Réka – Varsányi Péter csapata már a színpadon vár. 8.30 (és nem 7.30 – hogy azért csak erőltessük …): a drámaíró zárónapján, az utolsó színpadi próbán már lehet látni a fényt az alagút végén. (In memoriam I. verseny metrós témája.) Ekkor a részek – ideális esetben – egésszé állnak össze, a csapatok fáradtságukat leküzdve építik újra magukat. Az Oázis című drámajátékból készített puzzle darabjai összeillenek, a kép készen van. Fennakadás nélkül haladnak végig az előadáson. Mondjuk, éppen a legdrámaiabb jelenetnél robban ki a nevetés, de a színészek erőt vesznek magukon. Vége, meghajlás, délután pedig taps.
Varsányi Péter összehívja a társulatot és végigmegy a jeleneteken, finomít a korábbi instrukciókon. „Majd mond már, kérlek, a végén, hogy kérdezzek valamit!”- kéri Papp Melinda. A rendező abban a pillanatban vágja rá: „Kérdezz most!” Ez a villanás is visszaigazolja Varsányi színészközpontú vezetését. A megnyitón is ezt ígérte.
II. Csapat – KÉSZ!
Az I. csapat már alszik. Ahol éppen éri őket az álom. Irodában, műhelyben, szivacson, asztalra borulva. Pozsgai Zsolt darabját késő éjszakában nyúlóan próbálta Szenteczki Zita színészeivel, most mégis a színpadon állnak. Állnak? Pontosan mozognak, játszanak az eszközökkel, életre keltik a kávéfőzőt, a palackot, csővágót. A művészi kreativitásra a zenekar válaszol. Tudják, az ismert dalokkal.
Sramó Gáborból, a pécsi Bóbita Bábszínház igazgatójából rövid és tömör elismerő vélemény szakad ki a csapat teljesítménye láttán: „Huh! Ez nem semmi.”
III. Csapat – KÉSZ!
Gyors helyzetjelentés: Fekete Grétát éjszaka kórházba kellett vinni, a sürgősségire, Czumbil Örs lázas, Lovas Gabi és Lenkefi Zoli torokgyulladással küzd. A három napos igénybevétel kezdi éreztetni hatását. Azért megnyugtatásul, Sebők Bori: Csatornajárás című művét Szilágyi Bálint összerakta. Az egyetlen csapat, amely nem vette igénybe a zenekar közreműködését, viszont ipari mennyiségű fél literes ásványvizet használt el. A próba végén a rendező izgatottan kérdi: „Ugye nem is volt megállás?” A válasz megnyugtató: „Apró.”
Összegezve: 1 óra van hátra a bemutatókig, a darabok elkészültek, már csak a zsűri és a közönség véleménye hiányzik. 2017-ben, negyedik alkalommal is sikerült.
Remélem, a kedves olvasó elnézi az óraátállítás felütés elhagyását. A csapból is ez folyik, és nem a víz, amelyet Tóth Réka – Varsányi Péter csapata már a színpadon vár. 8.30 (és nem 7.30 – hogy azért csak erőltessük …): a drámaíró zárónapján, az utolsó színpadi próbán már lehet látni a fényt az alagút végén. (In memoriam I. verseny metrós témája.) Ekkor a részek – ideális esetben – egésszé állnak össze, a csapatok fáradtságukat leküzdve építik újra magukat. Az Oázis című drámajátékból készített puzzle darabjai összeillenek, a kép készen van. Fennakadás nélkül haladnak végig az előadáson. Mondjuk, éppen a legdrámaiabb jelenetnél robban ki a nevetés, de a színészek erőt vesznek magukon. Vége, meghajlás, délután pedig taps.
Varsányi Péter összehívja a társulatot és végigmegy a jeleneteken, finomít a korábbi instrukciókon. „Majd mond már, kérlek, a végén, hogy kérdezzek valamit!”- kéri Papp Melinda. A rendező abban a pillanatban vágja rá: „Kérdezz most!” Ez a villanás is visszaigazolja Varsányi színészközpontú vezetését. A megnyitón is ezt ígérte.
II. Csapat – KÉSZ!
Az I. csapat már alszik. Ahol éppen éri őket az álom. Irodában, műhelyben, szivacson, asztalra borulva. Pozsgai Zsolt darabját késő éjszakában nyúlóan próbálta Szenteczki Zita színészeivel, most mégis a színpadon állnak. Állnak? Pontosan mozognak, játszanak az eszközökkel, életre keltik a kávéfőzőt, a palackot, csővágót. A művészi kreativitásra a zenekar válaszol. Tudják, az ismert dalokkal.
Sramó Gáborból, a pécsi Bóbita Bábszínház igazgatójából rövid és tömör elismerő vélemény szakad ki a csapat teljesítménye láttán: „Huh! Ez nem semmi.”
III. Csapat – KÉSZ!
Gyors helyzetjelentés: Fekete Grétát éjszaka kórházba kellett vinni, a sürgősségire, Czumbil Örs lázas, Lovas Gabi és Lenkefi Zoli torokgyulladással küzd. A három napos igénybevétel kezdi éreztetni hatását. Azért megnyugtatásul, Sebők Bori: Csatornajárás című művét Szilágyi Bálint összerakta. Az egyetlen csapat, amely nem vette igénybe a zenekar közreműködését, viszont ipari mennyiségű fél literes ásványvizet használt el. A próba végén a rendező izgatottan kérdi: „Ugye nem is volt megállás?” A válasz megnyugtató: „Apró.”
Összegezve: 1 óra van hátra a bemutatókig, a darabok elkészültek, már csak a zsűri és a közönség véleménye hiányzik. 2017-ben, negyedik alkalommal is sikerült.
Tollat ragadva
„Zoli, akkor kellene egy irrigátor, party sisak, meg még egy két dolog!” – ezzel a nem mindennapi kéréssel indul a szombat reggel. Jó helyen járok, ez a IV. Bábos Drámaíró Verseny.
Nagy a nyugalom, mindenki csendben készülődik. Nem tudok szabadulni a maratoni futás hasonlattól: többedik alkalommal már mindenki tudja, hogy ossza be az erejét, idejét, mire van szükség ahhoz, hogy elkészüljön az előadás. Pedig egy-két csapat jelentős túlórával zárta a napot. „Nincs egy felesleges járókeret?” – Czapp Feri kérdése ráerősít az erőltetett tempóra.
A varróműhelyben egyedül Brachna Reni tartózkodik, mert Vera néni kamerájának hírére szétrebbent a társaság többi tagja. Hiába, no, a műhelymunkások nem kedvelik a rivaldát.
Az erkélyen napfürdőző I. csapatból Nagy Krisz: A tollfelvásárló örökérvényű nótájára feltör a nevetés, mint a darabban várva várt víz. A Dunnákat, párnákat kezdetű slágerre azonnal rá kell keresni: https://www.youtube.com/watch?v=Fjn3YCbizds Hiába no, a magas kultúra mélyről tör fel.
A zeneiség hasonló reakciót vált ki Szilágyi Bálintból is. Ő Dj. Szennyvíz jövetelére kezd rázkódni a nevetéstől.
És ha már zene: a drámaíró zenekara éppen Szenteczki Zita rendezéséhez próbál meg dallamokat találni. Sikerül: az M3 csatornán reneszánszát élő Szomszédok teleregény főcímzenéje szólal meg fuvolán és szájzongorán. Utóbbin Rákóczi Tóni Charles Bronsont idézi meg: https://www.youtube.com/watch?v=miMYd5WiXHs A társulat részéről egyöntetű tetszést arat a Nagyhatalmú Karbantartót megjelenítő hanghatás. Lenkefi Zoli mindeközben lankadatlan körkörös kézmozdulattal játssza le tekerős zenedobozán a Hattyúk tavát. Hiába, no, a zene az kell.
Kedves Olvasó! Nem marad más hátra, látogasson el a Bábszínházba. Tollat, hagyatékból fennmaradt dunnát nem tudunk adni, de élményt, nevetést, kreativitást annál inkább. A mai délutánon még a próbafolyamatokat, holnap 15 órától pedig 3 remek bábelőadást tekinthet meg a nagyérdemű.
Nagy a nyugalom, mindenki csendben készülődik. Nem tudok szabadulni a maratoni futás hasonlattól: többedik alkalommal már mindenki tudja, hogy ossza be az erejét, idejét, mire van szükség ahhoz, hogy elkészüljön az előadás. Pedig egy-két csapat jelentős túlórával zárta a napot. „Nincs egy felesleges járókeret?” – Czapp Feri kérdése ráerősít az erőltetett tempóra.
A varróműhelyben egyedül Brachna Reni tartózkodik, mert Vera néni kamerájának hírére szétrebbent a társaság többi tagja. Hiába, no, a műhelymunkások nem kedvelik a rivaldát.
Az erkélyen napfürdőző I. csapatból Nagy Krisz: A tollfelvásárló örökérvényű nótájára feltör a nevetés, mint a darabban várva várt víz. A Dunnákat, párnákat kezdetű slágerre azonnal rá kell keresni: https://www.youtube.com/watch?v=Fjn3YCbizds Hiába no, a magas kultúra mélyről tör fel.
A zeneiség hasonló reakciót vált ki Szilágyi Bálintból is. Ő Dj. Szennyvíz jövetelére kezd rázkódni a nevetéstől.
És ha már zene: a drámaíró zenekara éppen Szenteczki Zita rendezéséhez próbál meg dallamokat találni. Sikerül: az M3 csatornán reneszánszát élő Szomszédok teleregény főcímzenéje szólal meg fuvolán és szájzongorán. Utóbbin Rákóczi Tóni Charles Bronsont idézi meg: https://www.youtube.com/watch?v=miMYd5WiXHs A társulat részéről egyöntetű tetszést arat a Nagyhatalmú Karbantartót megjelenítő hanghatás. Lenkefi Zoli mindeközben lankadatlan körkörös kézmozdulattal játssza le tekerős zenedobozán a Hattyúk tavát. Hiába, no, a zene az kell.
Kedves Olvasó! Nem marad más hátra, látogasson el a Bábszínházba. Tollat, hagyatékból fennmaradt dunnát nem tudunk adni, de élményt, nevetést, kreativitást annál inkább. A mai délutánon még a próbafolyamatokat, holnap 15 órától pedig 3 remek bábelőadást tekinthet meg a nagyérdemű.
Varga Tamás, blogger
Érdekes időutazás a Bábos Drámaírón
Ezek megint kifőztek valamit- csattanhat fel a kedves olvasó a cím alapján, és nem jár messze az igazságtól annyi apró módosítással, hogy nem kifőztek, hanem kihúztak. Méghozzá a negyedik témát a Bábos Drámaíró Versenyek sorában. Verseny? Talán nem ez a legjobb szó arra, ami ránk vár az elkövetkező 3 napban. Inkább fesztivál, workshop – műhelymunka, rapid előadás készítés. Persze azért vasárnap délután a műfaji elvárásnak megfelelve a zsűri és a nagyérdemű kiemeli majd a leg-eket.
Sok csúcspontja van a bábos drámaírónak, és vitathatatlan, hogy az első a téma kihúzása. A Sík Ferenc Kamarateremben összegyűlt közönség, amelynek javát a három nap főszereplői tették ki, rémült csodálattal nézték a Fővárosi Nagycirkusz két artistája, Kodák Anna és Zsilák Olivér előadását. A blogíró szorongott, és ebben a közönség java részével osztozott. Majd ez az izgalom a két művész erőszámánál egy megmagyarázhatatlan, túltengő önbizalomhullámba csapott át. „Este megemelem az asszonyt.”- gondolta magában, majd azzal a lendülettel állt a derekába valami elemi, mélyről feltörő fájdalom. „Na, jó. Nem ma este.” – vetette el erőművészi vízióját lankadó optimizmussal.
A három író közül Sebők Bori tudatosan készült, Tóth Réka Ágnes izgalommal várja a Múzsát, Pozsgai Zsolt a 22 (!) drámaíró versenyén sem akar a rutinra hagyatkozni.
A rendezők csapatát a műsorvezető próbálja meg zavarba hozni nyakatekert vagy éppen közhelyes kérdéseivel, de nem jár sikerrel. Koncentrált, határozott már-már vakmerő trió érkezett a Színház- és Filmművészeti Egyetemről. Szenteczki Zita határozottsága imponáló, Szilágyi Bálint számára egy korábbi, fél napos bezárt szobában töltött alkotói folyamathoz képest a három nap tengernyi idő, míg Varsányi Péter akkor lenne elégedett, ha a csapatából ki tudná hozni a legtöbbet.
A Lenkefi Zoli – Lovas Gabi – Rákóczi Tóni alkotta „fesztiválzenekar” előző évi slágerei közepette elhangzott a 10 kiválasztott cikk címe, amelyből Bali Bogi végül kihúzta a IV. Bábos Drámaíró témáját. Tavalyelőtt neki köszönhettük az Egy cseppnyi önbizalom, inkontinencia témát.
Blogíró sajnálta, hogy nem a Kapós a magyar masiniszta, sem a Ha sokat horgászik, ne szedjen fel senkit, még csak nem is a Lóvá tett marhák került ki a kalapból. Az írók első blikkre rezignáltan, zavarodott mosollyal fogadták a bejelentést: a téma Érdekes időutazás a víz világnapján, majd optimistán tették hozzá: „Az időutazás jó!”, „A víz is jó!” A kalap tartalma megváltozott, és a 12 órás műszak előtt álló triumvirátus kihúzta a művét színre vivő csapatot.
Mondhatnánk: az említett 12 óra víz-választó lesz. Hogy ragaszkodnak-e a szerzők a cikk tartalmához vagy csak a címet használják fel inspirációként, ez rájuk van bízva. Az elmúlt három évben mindkettőre láttunk példát. Arra még nem, hogy ne készült volna el a darab. Reggel erre is fény derül.
Ui.: Érdekesség: a víz világnapja közvetlenül a bábszínházi világnap másnapja.
Varga Tamás, blogger
A Bábos Drámaíró mindenkié
Szokták volt mondani, hogy „ha ezt tudom, bele sem vágok”. Meg hogy „soha többet”, „ma még a hátam közepére kívánom, de holnap már a jövő évit kezdem el tervezni”. És csak terveznek, csak belevágnak. Hát kérem, esetünkben a Békéscsabai Napsugár Bábszínház teszi ezt meg idén negyedik alkalommal a Bábos Drámaíróverseny megrendezésével. Annyi pontosítással, hogy a teátrum tagjaitól a „soha” szót nem hallottam még ebben az összefüggésben. Fussunk végig az eddig történteken.
Félmaratoni helyett maratoni
Az első egy ugrás volt az ismeretlenbe, a színházi drámaíró verseny kiegészítőjeként, a színház kistestvéreként beszállt a bábszínház is.
Lelkesedés, az előzmények nélküliség kiszámíthatatlansága, vad romantikája. Mint a sógorom, aki félmaratonit akart futni, de az elágazást elnézte, és véletlenül lefutotta a maratoni távot. ( A maratoni futások anyagcseréje c. dolgozatát most nem bontanám ki. A végén egy utalással visszatérek rá.)
Nos, ez az őrült rohanás jellemezte a munkatempót. Akkor a 4-es metró alagútját törte át a fúrópajzs. Lett is hadd le had. Tiborc, a frissdiplomás fúrópajzs-kezelő, valaha ő is volt fiatal és Bronson, a kis földalatti haver, aki gyorsítókon él, de Golyó, a tudálékos disznó is megküzdött a témával. Ki-ki a maga módján, de közönségszórakoztató formában. Fel sem merült, hogy nem lesz folytatás.
Iramfutó – nyúl nélküli futás
„Az elit futók többsége örül a nyulas versenyeknek, hiszen sok energiát spórolhatnak azzal, hogy a táv első felében nem kell a tempóra figyelniük, csak a nyulakat kell követniük, így könnyebben érhetnek el jó időeredményt.”
A fent említett lehetőség elszállt akkor, amikor a második év az első önálló, egyedüli bábos drámaírót hozta. Az előző évi tapasztalatok segítettek ugyan, de a színház nélkül, egyedül? Kit kell követni, ki fog követni? Ebben az információdzsungelben hogy fog kitűnni a rendezvény? Lesz-e kíváncsi látogató, néző a bemutatón.
Szóval kellett egy cseppnyi önbizalom…
A Hagyomány lett már a Cseppnyi Önbizalom Programból témájú írás aztán életre keltette Krachot, a szakadt kesztyűs varjú bábot, Pettyet, a lejárni képtelen felhúzható fémkaticát és az Utolsó Sárkányt, aki tárkonyos krumplilevest kívánt. És lett közönség, és lettek rajongók, és csodálatos előadások születtek. Aki látta a bemutatókat, annak az AC/DC I love rock and roll dallamára a Cseppnyi önbizalom! című átirat is eszébe kell jusson!
A bábos drámaírók eddigi történetét fűszerezzük még meg egy zseniális zenekarral, amely 3 év alatt legalább 3 cd-re való dalt szerzett, elég csak az Atkakirály, Pisilő pasiló, a Nyerő Erő vagy a Nem tágul a világ slágerekre gondolni, vagy éppen belehallgatni: https://www.youtube.com/watch?v=n49W4ZXxatY
Hogy idén mi várható? Izgalom, humor, heroikus küzdelem, fáradtság, öröm, félelem, taps, könnyek és 3 remek előadás. Mindezekről folyamatos tudósítás a Napsugár Bábszínház honlapján, Facebook oldalán.
Ui.:
Használati utasítás a közönség számára: péntek késődélután is be lehet kukkantani, de javaslom a szombat délelőtti, olyan 10 óra körüli szemlét, aztán az ebéd utáni 14 órás helyzetképet és a 16-17 óra körüli látogatást. És természetesen vasárnap 15 órától a bemutató, a verseny, a finis, a végkifejlet.
Ui#2.:
Na, aztán nagy lelkesedésünkben nehogy úgy járjunk, mint az 50 kilométeres gyaloglásban a világcsúcstartó francia Yohann Diniza, aki a 35.-dik kilométernél rosszul lett, és szó szerint besz.rt.
Varga Tamás, blogger
Az ismeretlen blogíró verse
Arc poéta, avagy játék a szavakkal
Bábos drámaíró előzöng-e
Csak úgy belecsapni Hübele Balázs módra?
Hát mi ez kérem?
A déli bábok hőse?
De hát a bábok közt elaludt egy hangya.
Délben aludni?
Most, amikor azt mondja,
A negyedik te magad légy.
Hangya, légy.
A légy elviselhetetlen könnyűsége.
Han gyakorol soloban.
Hangya, légy, báb? Mi lesz ebből?
Hangya! Légy báb. És lám.
Erről szól a fám.
A szóbeszéd ma.
Ez a bábos drámaíró.
És az éjszakát bíró
kiváló három író.
És jő, mert jőnie kell,
Egy hős, egy iron man.
Egy jól író pen.
Egy Bíró-iron man.
Egy tollnok.
Vagy protokollnok?
Aki csak úgy trollkod?
Mindenre fény derül
A többire homály borul.
Ha már homály, legyen sötét.
Csak vegye már kezdetét.
Bábos drámaíró a népmesei hármas bűvöletében
2017. március 23-26. között kerül megrendezésre a IV. Bábos Drámaíró Verseny a Békéscsabai Napsugár Bábszínház szervezésében, az országban egyedülálló módon. Minden évben van társrendezője a fesztiválnak, idén ez a pécsi Bóbita Bábszínház lesz.
A csütörtök esti megnyitót követően az íróknak egy éjszakájuk van, hogy a kisorsolt újságcikk alapján megírják történetüket, akik 2017-ben a következők lesznek: Sebők Bori, Tóth Réka Ágnes és Pozsgai Zsolt. A csapatok és a rendezők péntek reggel kezdhetnek hozzá a közös munkához. Ekkor dől el, melyik színész csapat, melyik rendezővel, melyik darab bemutatásán dolgozik majd. A rendezők pedig, akik ebben az évben negyedéves bábrendező hallgatók: Szenteczki Zita, Szilágyi Bálint és Varsányi Péter.
A fesztivál fontos része, hogy a közönség betekinthet a kulisszák mögé, bepillanthat egy-egy darab elkészülésének minden fázisába, a díszlet és bábok elkészülésétől a rendezésig, sőt az elkészült darabokról szavazhatnak is a nézők.
Arra bíztatunk hát mindenkit, hogy már a március 23-i megnyitón is vegyen részt, ami 17 órakor kezdődik majd, és a következő napokban nézzen be a kulisszák mögé, hiszen itt az alkalom, hogy egy bábelőadás születésének minden részletét megismerjék!
Idén közös játékra is hívunk mindenkit a Bábos drámaíró előtt és alatt is!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)