Érdekes időutazás – perceken belül

I. csapat – KÉSZ!

Remélem, a kedves olvasó elnézi az óraátállítás felütés elhagyását. A csapból is ez folyik, és nem a víz, amelyet Tóth Réka – Varsányi Péter csapata már a színpadon vár. 8.30 (és nem 7.30 – hogy azért csak erőltessük …): a drámaíró zárónapján, az utolsó színpadi próbán már lehet látni a fényt az alagút végén. (In memoriam I. verseny metrós témája.) Ekkor a részek ­– ideális esetben – egésszé állnak össze, a csapatok fáradtságukat leküzdve építik újra magukat. Az Oázis című drámajátékból készített puzzle darabjai összeillenek, a kép készen van. Fennakadás nélkül haladnak végig az előadáson. Mondjuk, éppen a legdrámaiabb jelenetnél robban ki a nevetés, de a színészek erőt vesznek magukon. Vége, meghajlás, délután pedig taps.

Varsányi Péter összehívja a társulatot és végigmegy a jeleneteken, finomít a korábbi instrukciókon. „Majd mond már, kérlek, a végén, hogy kérdezzek valamit!”- kéri Papp Melinda. A rendező abban a pillanatban vágja rá: „Kérdezz most!” Ez a villanás is visszaigazolja Varsányi színészközpontú vezetését. A megnyitón is ezt ígérte.

II. Csapat – KÉSZ!

Az I. csapat már alszik. Ahol éppen éri őket az álom. Irodában, műhelyben, szivacson, asztalra borulva. Pozsgai Zsolt darabját késő éjszakában nyúlóan próbálta Szenteczki Zita színészeivel, most mégis a színpadon állnak. Állnak? Pontosan mozognak, játszanak az eszközökkel, életre keltik a kávéfőzőt, a palackot, csővágót. A művészi kreativitásra a zenekar válaszol. Tudják, az ismert dalokkal.

Sramó Gáborból, a pécsi Bóbita Bábszínház igazgatójából rövid és tömör elismerő vélemény szakad ki a csapat teljesítménye láttán: „Huh! Ez nem semmi.”

III. Csapat – KÉSZ!
Gyors helyzetjelentés: Fekete Grétát éjszaka kórházba kellett vinni, a sürgősségire, Czumbil Örs lázas, Lovas Gabi és Lenkefi Zoli torokgyulladással küzd. A három napos igénybevétel kezdi éreztetni hatását. Azért megnyugtatásul, Sebők Bori: Csatornajárás című művét Szilágyi Bálint összerakta. Az egyetlen csapat, amely nem vette igénybe a zenekar közreműködését, viszont ipari mennyiségű fél literes ásványvizet használt el. A próba végén a rendező izgatottan kérdi: „Ugye nem is volt megállás?” A válasz megnyugtató: „Apró.”

Összegezve: 1 óra van hátra a bemutatókig, a darabok elkészültek, már csak a zsűri és a közönség véleménye hiányzik. 2017-ben, negyedik alkalommal is sikerült.