2019. március 23., szombat

Két emelet összhang


A tegnap még bizonytalan lábakon álló Sánta Yvette ma is bizonytalan lábakon áll, ellenben mindehhez már karakteres, hosszú nyakú (mert ilyen állat ez) zsiráf jelmez társul. Savolt-Klemm Szilvi bábkészítő vázolja a lehetőségeket: „Kb. 10 óráig lehet olyan kívánságotok, amihez vásárolni kell, és annyit kérnék, hogy délután 4-ig találjátok ki az elkészítésre váró bábokat, kellékeket.”

A praktikus egyeztetést követően színészeihez fordulva a rendező Halasi Dani ébresztőt fúj: „Szevasztok!”

„Szevasz! Helló! Csá!” – valamint jelzés értékű ásítás fogadja a lelkesítő köszöntést, amely már inkább a játék része. A színészek mindenre felkészülten várják a próbát.

A két csiga, Szőts Orsi és Benkő Zsuzsi anatómiai fejlődése szembeötlő: világító, himbálózó szarvakkal, kellemes, enyhén irritáló fejfedővel közlekednek a teremben, annak is a padlóján. Szabó Zsolt elszánt hűtőgépszerelő karaktere jó ellenpontja a fagyoskodó, kissé bizonytalan állatseregnek.


A csapat kórusként énekli: „Jaj, de vidáman roppan a jég, Mennyire fincsi most a hideg!”

Nagy Ildi rendezőasszisztens ebben a pillanatban hirtelen kivágja az ajtót. „Élőzenére énekelhettek!” – magyarázza elsőre érthetetlen mozdulatát. És valóban: a bábszínházi zenekar egy emelettel feljebb, nyitott ablaknál éppen annál a résznél tart, ahol belép a kórus. Rendezni nem lehetett volna jobban a zenészek és színészek közti 200 méter távolság ellenére kialakuló harmóniát.

Varga Tamás írása


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése