VI-dám VI-lágszám KE-zd KE-veredni

A 2-es csapat az elejétől indít. Rumi László arra is figyel, hogy alkalmi vendégeit kiszolgálja. „Ez egy sima próba lenne, jelmez nélkül, nem jó. Gyerekek, vegyétek fel a maszkokat, mert fotóznak!”

SACI, a kopott játékmajom feje különös elégedettséggel tölti el a csapatot: Laci, életünk fő műve a majom!

„Zselyke munkájának is köszönhető.” -Teszi hozzá Laci. Az említett ifjú hölgy Soós Emőke szeme-fénye boldogan néz körbe. Így (is) öröklődik a családban a bábok szeretete.

„Főiskolai szinten instruálok!” – sommázza a rendező elégedetten, majd irányít tovább: „Ne legyen 100, csak 5!”

„Finom visszafogottság, 100-ről 5-re, mi?” – elégedetlenkedik nevetve Szőts Orsi.

„Két jelzőt még találjunk, hogy lassú tudjon lenni a mozdulatsor.” – hangzik az újabb kérés.

„Fantasztikus, extravagáns, fenomenális, kolosszális!” – színészek egymást tromfolják.

„Majális!” – érkezik a fokozás netovábbja.

Snitt. 1 óra múlva.

Rumi fáradhatatlan: „Na gyerekek! Ladies and gentleman! Please, come up the stage!” Aztán egy másik pillanatban németre vált: „Na, schau mir das! Mutassatok valamit!”

Majd fényt kér a pultból egy LGT-dal átirattal: „Csak az fényes, aki bírja, csak az fényes…”

„Most extrém módon fordítsd el a fejed, Orsi!„ Majdnem eljut 180 fokig.

Kicsit szét van esve a társaság, mégis hatékonyan haladnak jelenetről jelenetre.

„Figurába gyere! Itt te is kinézhetsz színészből! Ez babás legyen!” – nem lankad a ritmus.

Egy javaslat hangzik el: „Én ezt megcserélném. Kipróbálhatom?”

A biztatás egyértelmű: „Abszolút.”

És a kitalált módosítás bejön.

„Na, ehhez mit szólsz?”

„Jó, jó! Megvettem.”

Macis – Lilla kedvenc plédje lecsúszik az ágyról. Na ez úgy néz ki, hogy a takarót játszó Nagy Lázár József nagy csattanással landol a földön, és fordul még hármat. Jocó nem érti a karkaterét. „Ez jelmez vagy báb?”

„Te vagy A takaró.” – válaszolja a rendező, majd ráerősít: „Egy büszke takaró.”

„Életed szerepe.” – bíztatja Nagy Tamás, aki egyébként papírdaruként várja repülni tanuló jelenetét.

„Mindig szerettem volna takaró lenni.” – mondja beletörődve Nagy Lázár József, majd megadóan fogadja a mellkasának rontó majmot, Báthory Szolnok Ágnest.

„Ez hiteles? Eltol engem az Ági? Ha beállok, el nem mozdít.”

És láss csodát, előjön a girlpower, és Jocó meginog. Ági keze a magasban, a Rocky legendás filmzenéjét dúdolja valaki.

A Blogíró