2018. március 24., szombat

A ruha teszi az embert (?)

A színen egy gardrób, ez a játéktér. Mellette egy próbafülke, ajtaja csipkefüggöny. A gardróbban a báli ruha és egy bikini szett dialógusa bontakozik ki. Előbbi Mick Jaggert idéző szájjal panaszkodik, míg társa rettegve kontráz.

A félig kész díszletben a figurák is véglegesnek tűnnek. Úgy látszik, Somogyi Tamás alaposan előkészítette a terepet, és ebben a kialakított rendben indítja el csapatát az első jelenettől. Amelyet rögtön újra játszat, méghozzá tetemes mennyiségű instrukcióval. „Egyben mondok minden infót, nem baj?”

A színészek cseppet sem bánják, és kérési rögtön beépülnek az újrajátszott jelenetben. Biró Gyuszi megmozgatja a rózsaszín bikinit, a hatás nem várat magára. „A próbafülke kap egy fényhangsúlyt, de legyél jóval komótosabb!” – kapja Korom Gábor az iránymutatást. „Gyuszi, te pedig próbáld meg súgással, mert akkor jobban fogsz tudni a bábodra figyelni.” Jelzem, hősünk már nagyjából fejből mondja szövegét. Azt a textúrát, amit reggel 9 órakor kapott kézhez.

Talán kitalálták, Szabó Bori darabja, a Mit vegyek fel? a ruhák körül forog. Legalábbis első látásra ezt szűri le blogíró, de Divat Sári, a kényes királykisasszony kérői, Bik Imi, Habossy-Babossy Gyula és Farmer Joe tartogatnak még meglepetést.

A remegő bikini, illetve gazdája a hangját keresi: magasságát mintha egy beépített potméterrel állítaná a rendező. „Kezd a saját hangodon, aztán told fel egy kicsit! Nagyon felment. Egy felet vegyél le belőle.” Hosszas próbálkozás után közösen „belövik” a legkarakteresebbet.

A farmerruhának csak a szeme mozog. Más lehetősége nincs, de ez is hatásos, pláne mikor felmordul: „Aludni akarok!” Ezen a ponton az író, Szabó Bori jelzi, hogy a kevés alvás ellenére is résen van: „Alszok. Így jobban hangzik.”

Amíg Gyarmati Évi és Veselényi Orsi, a királykisasszony és anyja a jelmezükért megy, a jelenet újraindul. Indulna, mert a kicsapódó szekrényajtó azzal a lendülettel visszazárul. „És vége!” – kiáltja azonnal Somogyi. A nevetés rovathoz újabb strigulát húzhatunk.

Egy véletlen, spontán geg – a vállfák remegése – olyan jól sikerül, hogy azonnal az előadás részévé válik.

Este fél kilenc van, és úgy tűnik, hosszú még az éjszaka. Egy szokványos pénteken csend és sötétség uralja az Ibsen Ház folyósóit, termeit, most olyan élet van, mint egy premier előtti napon. Dehisz premier előtti nap van, ráadásul háromé. Blogíró nem merne jósolni, ki lesz a végső befutó, de azt bizton állítja, hogy készen lesznek a csapatok. Vagy így, vagy úgy.

A Blogíró



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése