„Én sirályőrjöngést és rigóbuborékot fogok belehímezni!” – lelkendezik Szucher Ági.
A színészek nem figyelnek, de a zenekar tagjaiból Kipukkad a nevetés: „Rigóbuborék?!”
Kicsivel később az Őrangyalok őrangyala, Berg Judit kipihenten várja, hol tart darabja. Elvégre teljes felhatalmazást adott a mű változtatásában. Nem csalódik, sőt, hálásan követi a színpadon zajló eseményeket.
A boszorkány, tudják, aki rendesen megnyalta fakanalát, most vehemensen ütlegeli a békákat. „Na ez lesz a bábos közhely!” – jegyzi meg önkritikusan Lázár Helga, a közönség derültségét kiváltó jelenetre.
„Most próbáljátok meg fuffantás nélkül.” És a békák elszabadulnak, majd Lara, a boszorkány hatástalanítja őket. Hogy miként, az legyen titok, de a kétéltűek agóniája ismét nagy sikert arat a nézők körében.
A publikum időközben felduzzad, amelynek láttán Emőke, felbukkanva a takarásból, meglepetten csapja össze kezét: „Mekkora közönség!” Közben a zenekar rosszalkodik: „Bedrogozott békák.”, „Az egyik úgy néz ki, mint Slash fiatalkorában.” – mindezt ismert és kevésbé ismert zenei motívummal kísérve. Helga nem hagyja lankadni a figyelmet: „Ezt a jelenetet elpróbájuk újra, majd újra, és utána még egyszer.” Nincs ellenvetés, nincs duzzogás. Imponáló, hogy a fáradtság ellenére is mindenki alázatosan kezdi újra és újra, és újra.
A látogatók hálásan adják át magukat a játéknak. Egyfajta terápiás hatása van a próbának, ahogy az egész rendezvénynek is. Valakinek terheléses gyógymód, másnak relaxációs kezelés. Csak ajánlani tudom!
A Blogíró
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése